Ásványkiállítás, előadás és vásár
Bár a kémia csak 7. osztálytól tantárgy nagy tudású előadónkat még a kisebbek is szájtátva hallgatták. Ezekből ízelítőül néhány: megtudtuk, hogy Mengyelejev, a periódusos rendszer megalkotója, már előre megjósolta, hogy milyen tulajdonságai lesznek a csak majd később felfedezésre kerülő anyagoknak.
A világ megismerhető, logikus rendszert alkot, legalábbis az ásványokat illetően. Olyan, mint egy óriási LEGO kirakó. Gondoltad volna, hogy kilencven anyag kombinációjából bármit fel lehet építeni? Napot, holdat, csillagot (persze, sokkal nagyobb mennyiségekben, mint ami befér a te LEGO-s dobozodba)
Az ásványlerakódást tellérnek nevezik. (én úgy jegyeztem meg, ez egy ékezettel kevesebb, mint a világhírű magyar fizikus, Teller Ede vezetékneve)
Dél-Afrikában van egy magas aranytartalmú aranyérc tellér, ami laposszögben lefelé tart a földben. A bányászat most 4,5 km mélyen tart, ahol 60 Celsius a hőmérséklet!
Nem is olyan nagy baj, hogy nálunk nincs ilyen bánya. Magyarországon ugyanis a szilárd kéreg vékonyabb és valami emiatt az átlagosnál, sokkal gyorsabban, nő a hőmérséklet a föld gyomrában. Magyarországon már 2 km-es mélységben 100 Celsius fok van!
Van ugyan egy rézbányánk 1800 méter mélyen, de itt is már 90 Celsius fok a hőmérséklet, így nem tudunk innen ércet kitermelni. Ravasz, Science Fiction-ben bízó üzletemberek ugyan már megvették a kitermelési jogot, hátha a jövő robottechnikája majd gazdaggá teszi az ükunokájukat. (Lehet, hogy csak annyi sikerrel, mint Mézga Gézát Köbüki. ) Addig azonban olyan ez a bánya is, mint a mesebeli lány, aki hozott is ajándékot, meg nem is.
Látogatás a Suzuki Gyárba és az esztergomi Duna Múzeumba
Novemberben, abban a kiváltságban részesettünk a 6., 7. és a 8.osztály , hogy ellátogathattunk a Suzuki Gyárba. Hideg, esőre álló idő volt azonban a kedvünk mégsem volt borús. A bejáratnál mindenki védősisakot kapott. Szűkszavú kísérőnk mögött libasorban, türelmesen lépegetve, a látogatók számára festékkel kijelölt kis utakon jártuk be az üzemet. A dolgozók óramű pontossággal végezték a számukra kijelölt feladatsort. A futószalagon nem volt megállás, míg beillesztették, rögzítették a megfelelő alkatrészeket, az félkész autók addig is lassan cammogtak előre, a következő munkafázis színhelyére. Minden pontosan meg volt tervezve, az alkatrészeket a dolgozók adott feladatsorának megfelelően, felcímkézve, dobozokban tárolták. Mindenütt táblácskák figyelmeztettek a veszélyekre. Voltak olyan feliratok is, amik egy adott munkaterületen dolgozó munkás vagy brigád legnagyobb kárt okozó hibájáról tájékoztattak. Nevelő célzattal, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Minden és mindenki a termelést szolgálta. Egy kijelző az aznapi előírt autószámot és a valóságban már elkészült autók számát vetette össze. Igen hatékony, precíz, ugyanakkor hideg és monoton világ tárult fel a szemünk előtt. Munkás legyen a talpán, aki több műszakban , óránként öt perc (!!!) pihenővel képes pontosan dolgozni ebben a hangzavarban és szemrontó neonfényben ! Az is meglepő volt, hogy sok nő dolgozik az üzemben, ugyanolyan nehéz fizikai munkát végezve, mint bármelyik férfi kollégájuk.
Bár aligha azzal a gondolattal távoztunk a gyárból, hogy majd a jövőben itt szeretnék dolgozni, egy szempontból mindenképp tanulságos volt ez a gyárlátogatás: ezután könnyebb lesz egy élettelen autó mögé képzelni azt a sok emberi erőfeszítést, pontosságot igénylő ezernyi mozdulatot, amitől egy halom alkatrész egyszer csak minket szolgáló közlekedési eszközzé alakul át.
A gépek világból csupán a természethez sokkal közelebb álló Duna Múzeumba látogattunk el . Csak ajánlani tudjuk mindenkinek , hogy nézzen be ide. A múzeum kiemelkedően igényes , interaktív és szemléltető kiállításanyaga számos területet látványosan és érdekesen dolgoz fel az idelátogató számára. Sokoldalú tárlatvezetőnk mesélt nekünk a képes tablók segítségével a Tisza szabályozásáról és Vásárhelyi Pál szerepéből. Egy korabeli berendezett utcarészlet segítségével Budapest szennyvízelvezető csatornarendszerébe is bepillanthatunk. Tárlatvezetőnktől azt is megtudhattuk, hogy a vízórát egy magyar órásmester találta fel; a mai vízórák is ezen az elven működnek.
A gyerekek talán legjobban az interaktív vízesmodelleket élvezték. Itt kicsiben kipróbálhattak különböző vízzel működő eszközöket, például a zsilipet vagy a hullámtörőt. Egy másik szobarészlet a nádas vízivilágával volt berendezve, sokat megtudhattunk az itt élő állatok életmódjáról.
Végül egy rövidebb vetítést során az árvízvédelem feladataiba nyerhettünk betekintést. A végére hagytam talán a legeredetibb szuvenírt: a lépcsőházba egy kis vízimalom modellt építettek, aminek (lisztőrlés híján) az volt a feladata, hogy a látogatók belépőjegyére pecsétet nyomjon.